..mesél az erdő, mesél az erdő! – eszembejutott a Hobo Blues Band egyik dalának idegesítően víszhangzó refrénje arról a látványról ami a hét elején fogadott, ugyanis a hétvégén pár óra alatt annyi eső esett Magyarbükkös környékén mint egész március hónapban összesen.
Nem csak az erdő mesél, mesél a táj, a növényzet, a kifedett takaratlan kiszolgáltatott termőtalaj is. Most a látvány arról mesél, hogy a szántott vagy kora tavasszal megművelt talajok vagy víz alá kerültek, vagy lemosta a vízáradat egy részét a termőtalajnak. Ugye milyen jó lenne ilyenkor egy takarónövény? Tehát nem csak a sík területekre szól a Talajmegújítók elhatározása a talajtakarás, élő gyökér jelenléte, illetve biodiverzitás megteremtésére, hanem az erózió és defláció által megtizedelt domboldalakra is.
Egy lencsevégre kapott pillanatban több minden van, a repce és a búza útját állta a víznek amire nagy szüksége volt s a szomszéd termőtalajából is kaptak egy kis kóstolót, habár ennek nem kellene így lennie..
Biztosak vagyunk benne hogy az előző évi helyben hagyott tarló, illetve az elvárásainknak nem elégséges, de reménykeltő takaró növényünk szármaradványai biztosítják a jobb vízmegörzést a talajfelszínen.